Hétfőnként inspiráló vendégbloggerek írásit és fotóit láthatjátok. Új sorozat van születőben, amiben szeretném bemutatni nektek, hogyan fotóznak a bloggerek. Miért is fontos ez nekem? Egyrészt azért, mert fotósként fontos számomra a vizualitás, másrészt azért, mert rá kellett jönnöm, hogy sok kérdés merül fel bennetek fotózás közben. Így szeretnék adni egy kis ösztönzést, hogy mások ezt hogyan csinálják, hogyan kezdtek el fotózni, hogy a saját írásaikat, saját fotóikkal tudják illusztrálni.
Egy kis erőt adni, hogy más is volt kezdő, más is bajlódott, mások fejében is talán ugyanazok a problémák merültek fel, mint bennetek.
Ötödik bloggerünk Móni, aki a Festettládafia bloggere, fogadjátok szeretettel.
Én hogyan fotózok? Gyorsan. 🙂 Nem bármit, de a megtalált-kiválasztott témáról mindent.
2009-ben, diplomaosztómra kaptam ajándékba szüleimtől egy akkor igen profinak számító digitális fényképezőgépet. Egy Canon gépre esett a választásom, a PowerShot SX10-re. Nővéremnek is Canon gépe volt-van, tudtam, hogy nagyon jó minőség. Ami pedig konkrétan e mellett a típus mellett szólt, hogy kihajtható LCD kijelzővel rendelkezik, és mattfekete. 😀
Tehát nagyjából 7 éve használom (fura, de nem neveztem el, pedig Nálunk a kocsinak és a mosógépnek is neve van…), és még mindig többet tud, mint amit általában kérek tőle – azaz, mivel legtöbbször eléggé intuitív módon kattintok, ritkán jutok túl az alapbeállításokon.
Mivel aránylag nagy és nehéz gép, régóta vágytam egy olyan telefonra, amivel szép képeket lehet készíteni. Mostanra lett egy olyanom is (manapság már nem is nagyon lehetne más), szoktam is használni, de inkább csak végszükség esetén. Messze nem lehet összehasonlítani a két eszközt a képek minősége terén.
Fotóimat két nagyobb területre tudnám besorolni. Vannak a kirándulós, Űrtelenség-kutatós, természetfotós képek, illetve a Ház- és bútorfelújítást megörökítő „dokumentumfotók”. 🙂
Ha hosszabb útra megyünk, vagy rövidre akár, de „kirándulásgyanúsra”, mindig nálam van a Gép. Képes vagyok/vagyunk akár satufékkel megállni, ha jó témába botlunk. (Na azért nem az út közepén… legalábbis nem egy forgalmas főút közepén.) Jellemző rám, hogy ha valamiben meglátom a fotóznivaló különlegest, akkor menet közben újabb és újabb nézőpontokat fedezek fel, és van, hogy 100 képig meg sem állok. Jó példa erre a turai Kastély, ahol az ötödik látogatás során, túl a kb.400. képen is fedeztem fel ismeretlen részleteket 😉
A Bútorok felújítása során nem a szépség, inkább a folyamatok kerülnek előtérbe a fotókon. A végeredményt viszont szeretem szépen, akár beállításokat, kompozíciókat létrehozva körbefotózni. No, ez a tárgyfotózás még nem mindig sikerül úgy, ahogy szeretném. Egy kész bútornál sem „pörgök fel” annyira, hogy extra hátteret és megfelelő fényszöget, stb. keressek neki. Azért elképzeléseim lennének – de ilyen „felesleges cipekedésre” nem tudnám-akarnám rávenni páromat. 🙂
Inkább csinálok 100 képet, és vállalom, hogy maximum 10 lesz „tökéletes”, de utómunkálatokat nem szoktam végezni, maximum ritkán képkivágást, ha nem lett túl jó a kompozíció, vagy a kép barnítását – mert a szépia szerintem még különlegesebbé, misztikusabbá tehet egy-egy képet.
Néhány „kedvenc” fotóm:
Ha tetszett a bejegyzés, csatlakozz a Sütisdobozoom Facebook oldalához és iratkozz fel a heti hírlevélért a blogkövetésre!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: