Hétfőnként inspiráló vendégbloggerek írásit és fotóit láthatjátok. Új sorozat van születőben, amiben szeretném bemutatni nektek, hogyan fotóznak a bloggerek. Miért is fontos ez nekem? Egyrészt azért, mert fotósként fontos számomra a vizualitás, másrészt azért, mert rá kellett jönnöm, hogy sok kérdés merül fel bennetek fotózás közben. Így szeretnék adni egy kis ösztönzést, hogy mások ezt hogyan csinálják, hogyan kezdtek el fotózni, hogy a saját írásaikat, saját fotóikkal tudják illusztrálni.
Egy kis erőt adni, hogy más is volt kezdő, más is bajlódott, mások fejében is talán ugyanazok a problémák merültek fel, mint bennetek.
Második bloggerünk, Adri, a Megvalósítás alatt blog szerzője, fogadjátok szeretettel.
A fotózás iránti szeretetem… hm. Azt hiszem, gyerekmodellként kezdődött. Anyu vitt el több modellversenyre, és kettőt a gyerek kategóriában megnyertem. Ezek közül a második a fotómodellkedésről szólt, amit nagyon szerettem. Tetszettek az esernyős derítők, a fénymérő, a pittyenés és klaffogás, a munka és az eredmény is.
Pár évre rá kaptam egy fényképezőgépet. Az még filmes volt, így általában a zsebpénzem mennyiségétől függött, mennyit tudtam fényképezni. Akkoriban kétszer is meggondolta az ember, hogy mit örökít meg.
Aztán a családba került egy digitális fényképezőgép. Fú, mekkora dolog volt az akkoriban! Ráadásul egész jó képeket csinált félhomályban, így előszeretettel fényképeztem vele gyertyákat. Később vihettem magammal Olaszországba is, ahol egy fotós-grafikus tanonc srác megmutatta, mi mindent lehet – úgy egyébként – állítani benne, és mi mindent lehetne még, ha lenne benne teljesen automata mód. Új világ nyílt meg!
Legközelebb Párom fényképezőgépe került hozzám. Ennek már a típusát is tudom: Canon PowerShot SX120 IS. Nagyon jó makrózásra, és van benne – szinte – manual mód is. Sok fényben a távoli képei is jók, de a kevesebb fénnyel azért nehezen bánik el.
Ősszel pedig beruháztunk egy Canon EOS 700D-re, amit nagyon szeretek. A legtöbb esetben autófókuszt használok, de ugye lehet módosítani, hogy a kép melyik része legyen a fókuszban. A fehéregyensúlya is sokkal rugalmasabb és természetesen kevesebb fényben is jobban teljesít. Ráadásul csillagtávcsőre is fel lehet szerelni T2-bajonett adapterrel.
Ezzel párhuzamosan a Gimp tudásom is sokat fejlődött, egy szürkéssárga képből is egyre ügyesebben csinálok világosabb – persze nem feltétlenül színhelyes – képet.
Legutóbb tárgyfotózással (mint a fentebbi példa mutatja) és videórögzítéssel próbálkoztam. Az ember, ha nincs pénze beruházni, abból kreál valamit, amit talál. Hát íme, a rögtönzött derítőm és az iratcsipesz-állólámpa állványom. 🙂
A fejlődésem figyelemmel kísérhető a Flickr profilomon. Csak azért regisztráltam először, mert képmegosztót kerestem a céges Mikulás-bulin készült fotóim megosztására, és ez a képmegosztó portál tűnt a legjobbnak erre a célra. Végül itt maradtam… 🙂 Természetesen nincsenek a fotózással nagyra törő terveim, csak népesítem a hobbifotósok széles táborát, meg-megörökítek családi eseményeket, túrákat, érdekes vagy szép dolgokat, emlékeket. De nem viszem magammal mindenhova, és azért igyekszem megélni is a pillanatokat, hiszen már észrevettem, akkor érzem magam a legboldogabbnak, amikor még fényképezni is elfelejtek! 🙂
Ha tetszett a bejegyzés, csatlakozz a Sütisdobozoom Facebook oldalához és iratkozz fel a heti hírlevélért a blogkövetésre!
