Mostantól hétfőnként inspiráló vendégbloggerek írásit és fotóit láthatjátok. Új sorozat van születőben, amiben szeretném bemutatni nektek, hogyan fotóznak a bloggerek. Miért is fontos ez nekem? Egyrészt azért, mert fotósként fontos számomra a vizualitás, másrészt azért, mert rá kellett jönnöm, hogy sok kérdés merül fel bennetek fotózás közben. Így szeretnék adni egy kis ösztönzést, hogy mások ezt hogyan csinálják, hogyan kezdtek el fotózni, hogy a saját írásaikat, saját fotóikkal tudják illusztrálni.
Egy kis erőt adni, hogy más is volt kezdő, más is bajlódott, mások fejében is talán ugyanazok a problémák merültek fel, mint bennetek.
Első bloggerünk, Kubasi Natália, a natussskha blog szerzője, fogadjátok szeretettel! 🙂
Fotózás. Mindig is vonzott, de engem a hobbitáborban lehet megtalálni és nem is szeretném elhagyni ezt a többmilliós gyülekezetet. Naponta kattogok, szinte mindenről készül fotó, vizuális embernek tartom magam és a blogomon is szeretem képekkel kifejezni az érzéseimet, egy mennyei kávét átnyújtani képernyőn keresztül vagy tájleírás mellett bemutatni hol utazgatok.
Nem mondanám technikai analfabétának magamat, de a legelső kompakt gépek, amik a kezembe kerültek sorra elromlottak, így először a telefonom, mint kéznél levő jó barát volt segítségemre. Ez a blogom indulásánál egy szerényebb képességű Samsung telefon volt, amivel a mindennapjaimat és a kávézási élményeimet fotóztam. Akkoriban nagyon ügyesnek képzeltem magamat a technikai háttér hiányának ellenére, de a következő telefoncserém során bebizonyosult ennek az ellenkezője. Akkoriban nagyon szerettem a PhotoScape alkalmazást használni képszerkesztésre, szerencsére azóta maximum képvágásnál jöhet szóba. Csak kattintgattam mindenféle értéknél, fogalmam sem volt mit állítok be éppen, ha valami nem tetszett, akkor ment is a csúszka jobbra vagy balra. (persze azóta sem tudom pontosan miket kéne beállítani, haha).
A következő telefonom egy THL W8-ra hallgató csoda, ami azóta is hű társam. Ez egy Samsung másolat kínai módra, viszont a szentpétervári ösztöndíjam hónapjait vele örökítettem meg. Természetesen itt is ezt gondoltam a legjobbnak – már ami a saját határaimat illeti telefonnal a kezemben. Az utómunkálatokat leginkább telefonon végeztem a kedvelt VSCOcam alkalmazásban és adtam sokszor misztikus hangulatot a szeles, hideg Pétervárnak. Mondjuk ilyet még egyszer nem biztos, hogy elkövetnék:
De ilyeneket szívesen:
Persze a sötétben még mindig csak egy telefonnal fényképeztem, ezért ezek nem is lettek olyan jó minőségűek még egy amatőr szemével sem:
Bezzeg a panoráma-mód már akkor is ment 🙂
A nagy változás 2015 októberében jött, amikor is megvettem az első saját fényképezőgépemet, ami egy bridge Nikon Coolpix L840. Hosszú hónapok után több vélemény kikérése, árhasonlíthatás után vettem meg és azóta ezzel készítem a fotóimat. Számomra, mint amatőr fotósnak a legfontosabb a kép „tisztasága és színei, valamint, hogy vissza tudjak adni valami életszagút. Ezért sem szerkesztem őket 90%-ban. A social media felületeken – leginkább az Instagramon – szoktam 1-1 filter igénybe venni, de az alapanyag minősége szerint kézzel fogható. Amit még különösképpen szeretek benne és igazi bloggermasinának hiszem, az a beépített WIFI, amivel azonnal megoszthatom az élményeimet. Ezek a kedvenc képeim:
Imádom a profi fotósok munkáit, odavagyok a különböző fotósorozatokért, az egyik kedvencem a Follow me, de a különböző étel és ital (kávé) fotók is megdobogtatják a szívemet.
Ha tetszett a bejegyzés, csatlakozz a Sütisdobozoom Facebook oldalához és iratkozz fel a heti hírlevélért a blogkövetésre!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: