Hétfőnként inspiráló vendégbloggerek írásit és fotóit láthatjátok. Új sorozat van születőben, amiben szeretném bemutatni nektek, hogyan fotóznak a bloggerek. Miért is fontos ez nekem? Egyrészt azért, mert fotósként fontos számomra a vizualitás, másrészt azért, mert rá kellett jönnöm, hogy sok kérdés merül fel bennetek fotózás közben. Így szeretnék adni egy kis ösztönzést, hogy mások ezt hogyan csinálják, hogyan kezdtek el fotózni, hogy a saját írásaikat, saját fotóikkal tudják illusztrálni.
Egy kis erőt adni, hogy más is volt kezdő, más is bajlódott, mások fejében is talán ugyanazok a problémák merültek fel, mint bennetek.
Hetedik és a nyárra az utolsó bloggerünk András, aki az Élményképek bloggere, fogadjátok szeretettel.
Fényképezni jó
Miért szeretek fényképezni? Nem is tudom. Már régóta vágytam rá, hogy ami szép, azt lefényképezhessem, hogy tovább meglegyen. A fényképezésben az a jó, hogy ha valami szépet látok, megmutathatom másoknak is. Egyelőre csak a mobil telefonom kamerájával fényképezgetek, aztán majd valamikor lesz gép is, de ez nem sürgős, mert főleg saját szórakoztatásomra kattintgatok.
Mivel amúgy is blogger vagyok (van szakmai blogom is és volt több személyes is), arra gondoltam, jó lenne egy pozitív fotós blog. Csak a saját pozitív élményeimről. Ezért is lett Élményképek a neve. Eredetileg úgy terveztem, hogy csakis saját képekkel, de aztán a karácsonyi játékban ez már nem teljesült, viszont azóta megint csak saját képeim vannak.
Mit szoktam fényképezni? Általában a természetet. Az mindig szép. Néha mást is, pl. fényképeztem már a blogomban is társasjátékokat, színes esernyőket, épületeket, és veterán motorokat is. De embereket nem szívesen fényképezek. Hadd legyen az a fénykép csak az én saját kis világom, nem kellenek oda mások! 😀 Persze pl. a színes esernyős bejegyzésben megjelentek az esernyőt tartó emberek is, de nem felismerhetően. Inkább csak mellékesen, az esernyő tartozékaként.
Még kezdőnek érzem magam, és nem is akarok soha profi lenni, de szeretnék jó minőségű, egyedi fényképeket készíteni. Képszerkesztő programokat nem használok. Az csalás. Azt mutatom meg, amit a saját szememmel látok, úgy, ahogy a lencsém képes észlelni. Legfeljebb annyit teszek meg, amikor feltöltöm a képeket a telefonom memóriájából a laptopra, hogy elforgatom a képeket, melyik legyen álló, melyik fekvő. De ehhez nem kell képszerkesztő program, elég a képmegjelenítő is. Semmi mást nem változtatok kattintás után a képeken. Nem is lenne tisztességes, mert akkor már nem az lenne, amit láttam.
Néha elhatározom, hogy elmegyek lefényképezni ezt vagy azt, máskor csak meglátok valamit, ami elém kerül. Igyekszem mindig a legjobb szögből bemutatni, hogy az egész látsszon, de gyakran külön lefényképezem az apró részleteket is. Egészen közelről, ahonnan a legjobban látszik. Igyekszem olyan képet készíteni, amin látszik a lényeg, amit meg akarok mutatni, de mégis egyedi.
És mennyire akarok profi lenni a fényképezésben? Annyira, mint minden másban az életben. Szeretnék annyira jó lenni benne, amennyire megszállottság (és képszerkesztő program) nélkül lehetek. Persze ez soha nem lesz nekem életcél, nem pénzkeresetnek szánom, csak egy hobbi, és az motivál, hogy a szép dolgok minél tovább megmaradjanak. És külön öröm, ha mások is megnézik. A fényképezés is egyfajta pozitív élmény az életben. Úgy, mint azok a dolgok, amiket fényképezek.
Vannak más hobbijaim is. Szeretek a természetben járni, társasjátékozni, blogot írni még szakmai, környezetvédelmi témában is), könyvtári könyveket olvasni, rejtvényt fejteni, és néha összekötöm ezeket egymással. Természet, fényképezés és blogírás: ez a legtöbb bejegyzésem az Élményképek blogomban. De van benne pl. társasjátékos kép is, ami szintén az egyik kedvenc hobbim. Szakmai érdeklődés, blog és néha ott is saját képek: ez a szakmai blogom. Halmozom az élvezeteket. 🙂
Tudatosan keresem a pozitív élményeket és az életem jó oldalát, ezt szeretném bemutatni képekben is. Nem azért csinálom, hogy erről legyek híres (inkább szakmailag szeretnék híres lenni, környezetmérnökként, környezetvédő körökben), de azt nagyon remélem, hogy másoknak is tetszik.
Technikai trükköket még nem tudok, még én is csak tanulok, de egyre újabb dolgokra jövök rá. Szeretek kísérletezni, és nagyon büszke vagyok rá, hogy nem tanártól, mestertől, könyvből vagy oktatóvideóból tanulok, hanem csak saját tapasztalatomból. Valószínűleg sokkal lassabb ez az út, de szabadabb, kreatívabb, érdekesebb, és nem feltétlenül nehezebb, de sokkal jobban érzem tőle magam, mint ha valaki mástól tanulnék. És a kísérletezésből is születtek már jó képek! 🙂
Ha tetszett a bejegyzés, csatlakozz a Sütisdobozoom Facebook oldalához és iratkozz fel a heti hírlevélért a blogkövetésre!
Kommentek