Bevallom eléggé meglepődtem, hogy december óta nem írtam új blogbejegyzést és ez azt is jelenti, hogy nem sütöttem semmit. Nagyon gyorsan elrepült ez a két hónap, jó sok minden történt sütisdobozoom háza táján, már ami a fotózást illeti. Tartottam 3 ételfotós workshopot és több ételfotós (termékfotós) megbízáson is túl vagyok.
Éppen ezért határoztam el, hogy a hétvégén végre pihenőt tartok, sütök és fotózok. Egyik kedvenc süteményem az isler, amiből elég sok félét ettem már, de a legnagyobb kedvencem a mini, lekváros fajta. És rá kellett jönnöm, hogy a lekvár mellett a másik nagyon fontos dolog, a csokoládé minősége, hiszen ha jól belegondolunk 50%-ban csupa csoki ez a sütemény. Jól nézzétek meg ti is, hogy milyen csokoládét használtok, mert az előre gyártott csoki masszák erre nem igazán alkalmasak. Csak jó minőségű étcsokoládéból szabad csinálni (bár így eléggé megnöveljük a büdzsét, de valamit valamiért.)
De akkor jöjjön a jól bevált családi recept: (36 db mini isler lesz ebből a mennyiségből)
Hozzávalók:
a tésztához,
300 g liszt
80 g darált dió
225 g puha vaj
120 g cukor
1 ek. citromlé
1 csipet só
a mázhoz,
300 g jó minőségű étcsokoládé
1,5 ek olaj
a töltelékhez,
egy közepes üveg fanyar lekvár, a legjobb a feketeribizli, de lehet málnával vagy barackkal is tölteni, én most áfonyalekvárt használtam.
Elkészítés:
A puha vajat a porcukorral habosra keverem, hozzáadom a lisztet, darált diót, citromlét és sót. Tésztát gyúrok belőle, de vigyázzunk, hogy ne gyúrjuk túl, mert megkeményedik. Gyúrjunk belőle kis cipót és fóliába csomagolva tegyük 1 órára hűtőbe. Ha letelt a hűtési idő, nyújtsuk ki a tésztát úgy 3-4 mm vastagra és kis pogácsaszaggatóval szaggassuk ki őket. Tegyük a korongokat sütőlapra (előtte tegyünk rá sütőpapírt) és 180 fokra előmelegített sütőben 8 percre. Akkor jó amikor már kicsit aranybarna a széle, ne süssük tovább, mert akkor megkeményedik. Ügyeljünk arra is, bár lehet, hogy felesleges is ezt írnom, hogy párosával készítsük el a korongokat, mert ugye össze kell őket ragasztani lekvárral. Tehát ha megsültek, hagyjuk kihűlni őket és utána ragasszuk össze őket egy-egy kiskanál lekvárral.
Készítsük el a mázhoz a csokoládét, amihez nem kell mást tennünk, csak vízgőz felett megolvasztani őket az olajjal. A süteményt tegyük hagyjuk azon a sütőpapíron, amin sütöttük őket és csurgassuk a tetejére a csokoládét. Én körbe szoktam a kanállal “maszatolni”, hogy mindenhol jól befedje. Régen nagymamám volt amikor csak a tetejét kente be, az oldalát nem, de én jobban szeretem ha mindenhol csokis. Ha elkészült, tegyük be a hűtőbe és egy napot (igen, sajnos egy napot várni kell, hogy ehessünk belőle) pihentessük.
Jó étvágyat!
Ha tetszett a bejegyzés, csatlakozz a Sütisdobozoom Facebook oldalához és iratkozz fel a heti hírlevélért a blogkövetésre!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: