Szerintem nincsen olyan magyar család ahol karácsonykor ne került volna zserbó az asztalra, amit egy rég megszokott recept szerint készített el a nagymama vagy anyuka, és egyik ismerős zserbója sem versenyezhetett vele.
Én amióta az eszemet tudom a karácsonyokat két dolog miatt vártam, az egyik az ajándékok voltak, a másik pedig a nagymami zserbója volt. Kicsi koromban a hokedlin ülve néztem ahogy mami elkészíti, szigorúan december 23-án, hogy másnapra jól visszapuhuljon. Majd amíg a Jézuska feldíszítette a karácsonyfánkat (amit most már tudok, hogy apa keze munkáját dicsérte) addig én a nagymaminál töltöttem az időt és alig vártam, hogy felszeljük A ZSERBÓT, mert a szélei, amik egyébként kicsit mindig megégtek, az enyémek lehettek és én ehettem meg egyedül.
Azt viszont soha nem értettem, hogy ezt az imádnivaló süteményt miért nem lehet sűrűbben megsütni, miért csak ünnepnapokon kerül az asztalra. Ezért egy misztikus köntösbe csomagoltam a történetét és úgy gondoltam, hogy biztosan a világ legbonyolultabb dolga lehet elkészíteni, ezért évente csak egyszer-kétszer van az embernek erre ideje. Ez a misztikus mese elkísért még felnőtt koromig, egészen addig a pontig amíg nagymami azt nem mondta, hogy többé nincs ereje ilyet sütni, így nem lesz karácsonykor zserbó. Ez pontosan három éve történt. Akkor határoztam el, hogy ha törik ha szakad, én megpróbálkozom vele, legfeljebb a kukában végzi, de legalább megpróbáltam megsütni. Így nagymami aprólékosan lediktálta a receptet, ügyelve minden részletre, én pedig otthon megsütöttem. Először is kiderült, hogy nem ez a legbonyolultabb süti a világon, sőt elég egyszerű és még sok időbe sem telik megsütni. Aztán kiderült az is, hogy én is pontosan olyan finomra tudom elkészíteni, mint az én szeretett nagymamám. Így három éve én vagyok a zserbó gyáros, sok más süteménnyel együtt, amit karácsonyra megsütök.
A nagy becsben tartott receptet pedig most megosztom veletek is, készítsétek ti is olyan szeretettel, ahogy én.
Hozzávalók:
a tésztához,
500 g finomliszt
250 g margarin
100 g porcukor
20 g élesztő
1 egész tojás
fél csomag vaníliás cukor
1 kis poharas tejföl
a töltelékhez,
200 g darált dióbél
100 g porcukor
1 kis üveg sárgabaracklekvár
2 ek rum
a mázhoz,
3 ek tej
200 g porcukor
2 ek kakaópor
100 g vaj
Elkészítés:
Először elkészítem a tésztát, amihez a lisztet összemorzsolom a margarinnal, az élesztőt felfuttatom kevés langyos tejjel, majd az összes hozzávalóval jól összegyúrom és egy cipót formázok belőle. Ezt a cipót három egyforma részre osztom és kinyújtom először az egyiket akkorára mint a tepsi amiben megsütöm. A tepsi egy közepes méretű legyen, amit kivajazok és lisztezek, majd az aljára terítem a kinyújtott tésztát. Ezt megkenem lekvárral, én elég vastagon szoktam, kb. annyira, hogy a tésztát már ne lássam alatta. Ezután megszórom a darált dió és porcukor keverék felével és meglocsolom a 1 ek rummal. Kinyújtom a második tésztát és a diós keverékre teszem, kicsit rá is nyomkodom, és megismétlem a lekvározást, dió szórást és rum locsolást. Ha ezzel is végeztem, akkor kinyújtom az utolsó tésztát is és ráhelyezem a diós keverékre. Finoman rányomkodom és a széleit a tepsi oldalánál benyomkodom. A tetejét egy villával megszurkálom pár helyen és a 180 fokra előmelegített sütőbe teszem, úgy 35-40 percre. Ha megsült hideg helyen kihűtöm.
Elkészítem a mázat ha már jól lehűlt a tészta. A tejet a porcukrot és a kakaóport lassú tűzön megolvasztom és sűrűre főzöm. Ha már jó sűrű, leveszem a tűzről és hozzákeverem a vajat, addig keverem amíg el nem olvad benne. Az így készített mázat a megsült tészta tetejére kenem és hideg helyen hagyom, hogy megdermedjen. Felszeletelem és letakarva egy napig hagyom, hogy visszapuhuljon.
Jó étvágyat!
Fotózáshoz a Fotohatterek.hu hátterét használtam.
Ha tetszett a bejegyzés, csatlakozz a Sütisdobozoom Facebook oldalához és iratkozz fel a heti hírlevélért a blogkövetésre!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: