Cseresznyés clafoutis-francia cseresznyés pite

Az eperszezont felváltotta a cseresznye, és mivel a kertünkben rengeteg van, így elkezdtem recepteket böngészni, hogy mi is készüljön belőle. Már foglalkoztatott a clafoutis gondolata, hiszen elég sok helyen rám köszönt mostanában.

Mivel ez a sütemény a franciák nagy klasszikusa, így előkerestem a francia szakácskönyvemben, hogyan is kell készíteni. Egy kicsit a mandulaaromával megbolondítottam, mert az eredeti receptben nem szerepelt. Nagyon egyszerű az elkészítése, egy palacsintatészta sűrűségű tejsodót kell a gyümölcsökre ráönteni. Bármilyen gyümölccsel elkészíthető. Az igazi clafoutisba magos fekete cseresznyét szórtak, és ezt öntötték fel a tejsodóval. Az eredeti receptben található magos cseresznye mellett több érv szól. Először is a sértetlen gyümölcs nem enged ki felesleges nedvességet magából, szebb is lesz sülés után, másrészt a mag sülés közben plusz aromát juttat a süteménybe. Legközelebb én is kipróbálom így, de meggyőzött az ellene felhozott érv, hogy köpködni vagyunk kénytelenek evés közben… ezért ezt a változatot én mag nélkül sütöttem meg. 

Elronthatatlan! Ezt azok kedvéért írom le akik csak most kezdenek el sütni és járatlanok a konyhában! Próbáljátok ki! 🙂

Hozzávalók:

500 g cseresznye

4 egész tojás

110 g cukor

fél csipet só

110 g liszt

1 tk vaníliakivonat

1 tk mandulaaroma

250 ml tej

35 g vaj

Elkészítés:

A cseresznyéket megmossuk és kimagozzuk. Egy 26 cm-es piteformát kivajazunk és meghintjük 2-3 teáskanál cukorral és a tál alján, oldalán eldolgozzuk. Ezt félretesszük, amíg a tésztát összekeverjük.

Egy palacsinta sűrűségű tésztát készítünk. A tojást a cukorral habosra keverjük és hozzáadagoljuk az összes hozzávalót.

A kivajazott piteforma aljára szórjuk a cseresznyéket és ráöntjük a tésztát.

180 fokra előmelegített sütőben, kb 40 percig sütjük. Ha kihűlt megszórhatjuk porcukorral. 

Jó étvágyat!

Címkék:

Ha tetszett a bejegyzés, csatlakozz a Sütisdobozoom Facebook oldalához és iratkozz fel a heti hírlevélért a blogkövetésre!

Tovább a blogra »