Hétfőnként inspiráló vendégbloggerek írásit és fotóit láthatjátok. Új sorozat van születőben, amiben szeretném bemutatni nektek, hogyan fotóznak a bloggerek. Miért is fontos ez nekem? Egyrészt azért, mert fotósként fontos számomra a vizualitás, másrészt azért, mert rá kellett jönnöm, hogy sok kérdés merül fel bennetek fotózás közben. Így szeretnék adni egy kis ösztönzést, hogy mások ezt hogyan csinálják, hogyan kezdtek el fotózni, hogy a saját írásaikat, saját fotóikkal tudják illusztrálni.
Egy kis erőt adni, hogy más is volt kezdő, más is bajlódott, mások fejében is talán ugyanazok a problémák merültek fel, mint bennetek.
Negyedik bloggerünk Csilla, aki az Étkek-vÉtkek bloggere. Csilla a szomszéd utcában lakik és a blog írás, na meg a közös kutyasétáltatás hozott össze minket. 🙂
Mindig nagyon szerettem a finom és szemet gyönyörködtető süteményeket. 3 évvel ezelőtt kezdtem el, kb. heti rendszerességgel sütni. A folyamatos dicséretek, amelyekkel 1-1 süti megkóstolása után a család és a barátok illettek, arra motiváltak, hogy a finomságokat másokkal is megosszam. Ebből számomra egyértelműen következett, hogy itt az ideje egy személyes sütis blog elindításának.
Az első képeim:
Ezt hamarosan egy fb oldal is követte. Tavaly nyár óta fotózom le szinte minden alkalommal az elkészített ételeket, ám fotós háttérismeretek és felszerelés hiányában az volt az igazi kihívás, hogy a blog olvasóim is olyannak lássák a sütijeimet, amilyenek azok valójában; szépek és finomak… Tavaly egy Sony Xperia L telefon látta el a „megörökítő” funkciót, idén ezt lecseréltem egy Samsung Galaxy Core Prime-ra. A Sony-n volt egy gyári képszerkesztő program, aminek a segítségével a képeket kicsit fel lehetett javítani (fényerő-kontraszt-színerősség-élesség) ezen funkciók használatával nagyjából ki is merült a repertoár. Nem minden esetben voltam igazán elégedett a képekkel, de mindig törekedtem arra, hogy a lehetőségekhez mérten a legjobb képek szülessenek.
A sütiken kívül már csak Daisy kutyámat fotózom gyakrabban, itt éppen az látható, hogyan „őrzi” a stanglikat… 🙂
Látta rajtam ezt Éva is, aki annyira jó fej volt és felajánlotta, hogy eljön hozzám (olyan szuper volt az időzítés, hogy pont a szülinapom napjára esett a megbeszélt időpont) és a saját környezetemben megmutatja, hogyan tudom a jelen körülményeimből a maximumot kihozni. „Véletlenül” pont volt itthon ez a sós-karamell pite, ami a gyakorlati oktatás tárgyává vált… 🙂
Éva megmutatta, hogy a telefonom segítségével is lehet jó képeket csinálni, az előzetes beállítások alkalmazásával. Azóta bátran használom ezeket a funkciókat is, így sokkal kevesebb a javítanivaló a képszerkesztő programmal… Abból egyébként a Photo Editor Pro elnevezésű Play áruházból letölthető applikáció mellett tettem le a voksomat.
Korábban úgy nézett ki a süti kitalálása és a „relatív vállalható” kép elkészítése között eltelt idő felosztása, hogy mondjuk ha 1 óra alatt elkészült a süti, akkor legalább még dupla ugyanennyi ideig tartott egy jobb kép elkészítése szerkesztéssel együtt. Mostanára annyit már sikerült előrébb jutnom, hogy maximum -szerkesztéssel együtt- 30-45 perc alatt elkészül az ételfotó. A képeken a hátteret általában 1 db keresztben félbevágott, majd hosszában összeillesztett laminált parketta biztosítja, ezt szoktam kombinálni, a sütihez színben passzoló textíliákkal.
Azt is Évától tanultam, hogy célszerű kiegészítőnek használni az étel valamelyik alkotóelemét. Az élet természetes velejárója a folyamatos fejlődés, amivel mindig egyre jobbá, többé válhatunk. Ennek a folyamatnak még nagyon az elején járok, ha van kedvetek kövessetek végig az úton! etkekvetkek facebook oldalán
Jelenleg „fotóügyileg” itt tartok és remélem, hogy még sok, nemcsak finom, hanem szépen fotózott sütivel is gazdagíthatom a világot! :
Ha tetszett a bejegyzés, csatlakozz a Sütisdobozoom Facebook oldalához és iratkozz fel a heti hírlevélért a blogkövetésre!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: