Sós karamellel Bretagne-ban

Franciaország legnyugatibb csücskében járva nem lehet kihagyni a sós karamella kóstolását. Be kell, hogy valljam első hallásra nem tetszett annyira az ötlet, hiszen az isteni finom édes karamellát nem tudtam elképzelni sós változatban. Szerencsémre azonban a kíváncsiságom nagyobb volt,  így azóta a kedvenceim listáján már a sós karamella is szerepel. Hogy meghozzam a kedveteket a különleges ízhez vagy egy nyaraláshoz, a recept mellé pár bretagni fotót is hoztam.

A breton tengerpart – kelta nevén Armor – és a breton szárazföld – Argoat – között lebeg, izgalmas vidékekkel és nagyon változatos klímával. A nyári napsütés nem olyan égető, mint itthon és a szél szinte minden pillanatban érezteti jelenlétét, hol lágy szellő, hol viharos szél formájában. Nem éreztem soha ahhoz hasonlót, mint amikor a nap égette az arcomat, de a szél hűvös érzése miatt egy cseppet sem volt melegem. A breton partvilág nem hasonlítható máshoz, hihetetlen sziklái, öblei, félelmetes magasságokban tornyosul. Saint-Malo kalózvárosának a Côte d’Emeraude partszakaszától húzódik egészen a varázslatos Côte de Granit rose (rózsaszín gránitpart) partjáig.

Bretagne-ban a legmindennapibb édességnek számít a sós vajkaramell, amíg itthon kissé még mindig háttérbe szorul. A sós karamell hazája, szinte minden településen lehet vásárolni, folyékony és szilárd halmazállapotban. A sót nagyon régóta a vaj tartósítására használták és mivel Bretagne-ban mindkettőből kiváló minőségű fordult elő, a végeredmény is kiváló lett. Az Atlanti-óceán partvidékén Guérande és Noirmoutier büszkesége a sóvirág (fleur de sel). Ásványi anyagokban és nyomelemekben gazdag sófajta, melyet kicsapódása után a szárítómedencék tetejéről, kézzel gyűjtenek be. A bretagne-i tejtermékek magas minősége is kötődik az óceán közelségéhez. A dagály során a tengervízzel elárasztott legelőkön, apály idején legelő állatok lefejt teje is kiemelkedő mennyiségű hasznos anyagot tartalmaz. A sóvirággal tartósított vaj pedig igazi ínyenc táplálék.  Mivel a vaj ilyen sós formában állt rendelkezésre, a karamellkrémet is ezzel készítették, s így megszületett a sós karamellkrém és a rá épülő megannyi édesség tömkelege. Ez persze egyáltalán nem sós ízt jelent, a csipet sótól a karamell nem egyszerűen csak édes, hanem sokkal mélyebb, intenzívebb ízű lesz.

Az igazat megvallva sok próbálkozásom volt, hogy igazán finom karamellt készítsek itthon. Volt, hogy a fazékkal együtt dobtam ki a kukába, mert annyira odaégettem, de ezek ellenére sem adtam fel. Mi tagadás karamellafüggő lettem. Aztán a sok a próbálkozás és receptvariálás után sikerült kikísérleteznem egy nagyon finom sós karamellát. Ha esetleg a sós ízt még ezek után sem szeretnétek kipróbálni, akkor nyugodtan cseréljétek ki a sót egy kiskanál vaníliaaromára vagy egy fél vaníliarúd kikapart magjaira.

Íme, a Caramel au beurre salé- sós karamell

Hozzávalók:

110 g kristálycukor

25 g virágméz

80 g habtejszín

35 g vaj

1/2 kiskanál jó minőségű só (tengeri só)

Elkészítés:

Mérjünk ki mindent egy külön edénybe és tegyük a tűzhely közelébe, mert gyorsnak kell lennünk. Vigyázzunk, mert a cukor, olvadás közben nagyon súlyos égési sérüléseket tud okozni. A cukrot egy olyan tűzálló edénybe tegyük bele, aminek a fala nem túl magas és a cukor az edény alján jól szét tud terülni. Én a gázsütőnek a legkisebb rózsáján és ott is csak közepes lángon kezdtem el melegíteni. Közben folyamatosan rázogattam, óvatosan kevergettem egy fakanállal. Addig olvasztottam amíg egészen borostyánszínű nem lett. Ekkor levettem a tűzről és óvatosan hozzáöntöttem a mézet, tényleg legyünk óvatosak, mert a forró karamell felhabzik. Ha jól elkevertük, adjuk hozzá az előre felforrósított tejszínt, itt is óvatosságra intelek benneteket. Tegyük vissza a tűzre és folyamatos keverés mellett tovább főzzük. Akkor lesz jó, ha a karamell elválik az edénytől, vagyis ha keverés közben már jól látható lesz az edény alja is. Ha elértük a megfelelő állagot, lehúzzuk a karamellt a tűzről, és belekeverjük a sót és a vajat. A kb 10×10 cm-es, sütőpapírral bélelt edénybe öntjük, és teljesen kihűtjük hűtőszekrényben. Ha kihűlt, kiemeljük az edényből sütőpapírostul és késsel tetszőleges méretre vágjuk.

Jó étvágyat!

Ha tetszett a bejegyzés, csatlakozz a Sütisdobozoom Facebook oldalához és iratkozz fel a heti hírlevélért a blogkövetésre!