Néhány évvel ezelőtt, ha azt mondtad, hogy lefotózod az ételeket… sőt sokszor hagyod kihűlni is, a fotó kedvéért, mert annyit babrálsz vele, hogy jól mutasson, hiszen a képeken a frissen elkészített étel a mutatós… bolondnak néztek. Minek lefotózni mit eszel? Nem mindegy mi van a tányérodon?
Valójában nekem nem. Ma már tudom, hogy sok más embernek sem, hiszen ha csak a szűk környezetemre gondolok, jó páran szeretnek főzni, sütni és azt lefotózni, sőt gasztroblogot írni, (igen, ilyen elvetemültek). Na de gondoljunk csak a gasztromagazinokra: az ember megveszi, átlapozza, de melyiket készíti el? Én mindig azt, aminek szép fotója van, tökéletes fényekkel.
A digitális technikának köszönhetően ma már bárki megörökítheti azt, ami a tányérján van, hogy a mobiltelefonokról ne is beszéljünk… 🙂
És mint a fotózás általában, az ételfotózás is rohamléptekben változik és nagy átalakuláson ment keresztül és biztos vagyok benne, hogy még változni is fog, úgy ahogyan a divat is évről-évre megújul. Az ételfotózás történetéről majd később írok… ahogy a divatról is.
Tehát amíg régen általában stúdióban készültek a képek, három lámpával megvilágítva, addig manapság már a természetes fényeket és kompozíciókat használjuk. A régi, stúdióban készült képeknek van egy enyhén sárgás, mesterséges színe. Persze ezt nem mindenki veszi észre elsőre, de ha sok száz képet láttunk már, akkor látjuk a különbséget is. (Emlékeztek erre a sorozatra Lajos Maritól? Én gyerekként imádtam átlapozgatni és nagyon örülök, hogy anyukám gyűjtötte.)
És el is érkeztünk a mostani blogbejegyzésem lényegéhez, hiszen mindennek az alapja: a FÉNY
Míg a régebbi gasztromagazinok képei főleg mesterséges megvilágításnál készültek, és az étel maga szinte teljes egészében elfoglalta a képet, ma azok a megkapó és megragadó képek, amiket egyből megkívánunk, amelyek mögött van történet. Főleg a mai rohanó világunkban, ahol csak gyorsan lapozunk tovább és tovább, fontos, hogy felhívjuk a figyelmet. Mit jelent ez? Az étel mellett használt kiegészítőkkel, színekkel, textúrákkal kiemelhetjük, látványossá tehetjük és elmesélhetjük a történetét, anélkül, hogy bármit is írnánk róla. Lássuk ezt a lenti képet. Egy egyszerű padlizsánkrém.
A meleg, barna színek választásával arra törekedtem, hogy egyértelmű legyen ez egy nehezebb étel (persze nem annyira). A barna és a paradicsom színe, szépen harmonizálnak egymással. A képet szándékosan nem szűkre hagytam, hanem mellé tettem a pirított kenyeret, mert azzal egészül ki, azzal lesz szép kerek a története az ételnek.
Ma már a bloggerek vagy ételfotósok szívesebben használnak természetes fényt az étel megvilágításához.
Ehhez elég körbenéznünk a házban és megkeresnünk a legmegfelelőbb ablakot. Én általában kora délután tudok sort keríteni arra, hogy fotózzak így egy nyugati fekvésű ablakot használok. Ha van olyan szerencsénk, hogy kertünk is van, akkor használjuk is ki. Nagyobb a terünk, jobban tudunk mozogni, állítgatni, komponálni. Attól függően, hogy milyen ételt fotózok, a beállítások mindig változnak.
A fény irányának meghatározására használjunk egy képzeletbeli órát: mi magunk 6 óránál helyezkedünk el a kamerával együtt. Ennek értelmében az oldalról jövő fény 3 vagy 9 óra magasságában lehet. Az úgynevezett hátulról jövő fény pedig 11 és 1 óra magasságából érkezik. (általában nem praktikus a direkt szemből, vagyis a 12 óra irányából érkező napsugarak fényképezése, profi legyen a talpán, aki a teljesen szemből jövő fénnyel tud játszani.) Minden ételhez más és más irányból érkező megvilágítás a praktikus, hiszen mások a textúrák, a részletek, másképpen tudjuk megközelíteni. Próbálgassuk, mi mutat jól. Az ételfotózás türelemjáték, nem szabad elkapkodni.
Pár példa: az italokat, különösen azok, amelyek átlátszóak (vagyis nem joghurt, és a mostanában közkedvelt smoothie, stb.) hátulról jövő fényben mutatnak a legszebben. Látszik a felületükön megtörő fény különösen, ha egy szép, tiszta üveget vagy üvegpoharat használunk.
Ugyancsak hátulról jövő fényt használok levesek, főzelékek esetében. Egy tányér leves vagy főzelék ugyanis akkor szép, ha a felülete csillog. Minden egyéb esetben csak egy lapos, sötét, semmitmondó folyadékot látunk egy tányérban. Más ételek estében én is szívesen használom a 3 vagy 9 óra felől érkező fényt.
Ha kérdésed van ételfotózással kapcsolatban, nyugodtan kommentelj. Ha szeretnél még többet olvasni róla, örömmel mondom, hogy a következő részben az ételfotó történetéről, és a kellékekről is szó lesz. Tarts velem!
Ha tetszett a bejegyzés, csatlakozz a Sütisdobozoom Facebook oldalához és iratkozz fel a heti hírlevélért a blogkövetésre!
