Gránátalmás sajttorta

Manapság már nem csak a fotós, hanem a sütis újságokat is átlapozom a hírlapárusoknál. A napokban így elcsábultam az Édes Élet magazin kapcsán és megvettem, különszám ami csupa tortákkal foglalkozik..hmmm

Ahogy hazaértem, gyorsan át is böngésztem és megakadt a szemem ezen a gránátalmás tortán, mert éppen a hűtőben lapult egy gránátalma. Dupla öröm, hogy sajttorta és sütés nélkül készül el. Ami rossz hír lehet, nekem legalábbis az volt, mert türelmetlen vagyok, hogy egy éjszakára a hűtőben kell hagyni…..a recept szerint elég csak 3-4 órára, de a múltkor egy másik sajtkrémnek nem volt elég ennyi idő.
A krém íze olyan mint a vaníliás krémtúróé, ami a kicsit fanyar gránátalmával nagyon jól párosul.  
Hozzávalók,
(18 cm-s tortaformához)
225 g teljes kiőrlésű keksz
150 g vaj
1 db zselatinlap
1 db citrom kifacsart leve
400 g natúr krémsajt
175 g nádcukor
275 g natúr görög joghurt
2 tk vaníliaaroma
1/2 db citrom reszelt héja
1 db gránátalma magjai
Elkészítés,
A kekszeket egy mozsárban apróra törtem, de nem baj ha marad benne pár nagyobb darab is. A vajat folyósra olvasztottam és a keksszel jól összedolgoztam, majd a tortaforma aljára kanalaztam, jól lenyomkodtam. Hűtőszekrénybe tettem, (a recept szerint elég 3-4 órára) én biztos, ami biztos alapon éjszakára bent hagytam.
A krémhez a zselatinlapot beáztattam a citromlébe, amit 1 tk. hideg vízzel hígítottam. Ezt kb.5 percig hagytam, hogy a zselatinlap megduzzadjon. Addig a krémsajtot a nádcukorral és a joghurttal összekevertem. A megduzzadt zselatinlapot kicsit kinyomkodtam, majd közepes lángon megolvasztottam és a krémsajtos keverékbe öntöttem. A citromot belereszeltem és a vaníliaaromát belekanalaztam a krémbe. A hűtőből kivett kekszalapra kanalaztam a krémet és egy éjszakára a hűtőbe tettem. Ezután óvatosan eltávolítottam a tortakarimát és a gránátalmamagokkal megszórva tálaltam. 
Gyönyörűen fotózható… 🙂


Címkék: , , ,

Ha tetszett a bejegyzés, csatlakozz a Sütisdobozoom Facebook oldalához és iratkozz fel a heti hírlevélért a blogkövetésre!

Tovább a blogra »